2/3-Ez nem randi! Sziasztok! Hosszú (nagyon hosszú) kihagyás után ismét jelentkezem! :) Remélem tetszeni fog nektek a rész és azt is remélem, hogy sikerül jóval sűrűbben hoznom a következőket :)

2/3. fejezet-Ez nem randi!

  Csak bámultam a kezemre. Még tisztán látszottak a felírt számok. El sem hiszem! Demi Lovato megadta nekem a telefonszámát. Mély sóhaj kíséretében nyúltam a telefonomért. Feloldottam a kódot majd inkább visszadobtam a készüléket az ágyra. Ezt többször is eljátszottam egymás után míg végül úgy döntöttem segítséget kell kérnem valakitől aki szakértő... 

-Liam?-kiáltottam ki a folyosóra.

-Hajnali dél van Horan!-dugta ki Zayn a fejét az egyik ajtón. Haja szanaszét állt kivételesen. 

-Ne haragudj Z! -mentegetőztem.-Nem tudtam, hogy még alszol!

Valamit morgott a korán kelésről meg az írekről aztán visszavonult a szobájába.

  Halk léptekkel indultam Li szobája felé. Finoman kopogtattam, majd mikor nem érkezett válasz, résnyire nyitottam az ajtót és bekukucskáltam. Senki nem volt a szobában így tovább vonultam, le a nappaliba. Már a lépcsőn megéreztem a mesés illatokat. Szinte elfeledtették velem indulásom okát.

  Az illatokat követve a konyhába léptem. Liam a konyhapultnál állt és épp gofrikat halmozott egy tányérra. Közeledtemet hallva felpillantott.

-Ó, francba! Pedig meg akartalak lepni!-biggyedt le a szája.-Ezeket neked készítettem!-bökött állával a gofrik felé.

-Nekem?-vontam fel a szemöldököm meglepetten. 

-Azt mondtad egyszer, hogy szereted...-vonogatta a vállát.-És beszélnünk kell valamiről...-komorodott el a hangja. Hideg verejték lepte el az egész testem. Most fogja közölni, hogy nem lehetek a zenekar tagja. Tudtam, hogy ez lesz. Annyira éreztem, hogy túl szép, hogy igaz legyen. 

   Gombóc keletkezett a torkomban mikor megpróbáltam megszólalni. Remegő kézzel támaszkodtam az ajtókeretnek. 

-Nézd, én nagyon sajnálom, hogy ilyen béna vagyok! Jobb leszek, ígérem! Majd...majd odafigyelek és folyton gyakorlok!-hadartam egy szuszra mielőtt megszólalhatott volna.-Én nem akarok hazamenni! Kérlek ne küldjetek el!-a végén elcsuklott a hangom. Lesütöttem a szemem, hogy ne lássa a könnyeket melyek kibuggyanni készültek.

-Hogy mi?!-a hangja meglepetten ívelt felfelé.-Te mégis miről beszélsz? Kidobni? Ki akar téged kidobni?!-egy kis dühöt véltem felfedezni a hangjában.

-Szóval...-hümmögtem.-Én csak...megijedtem.-vallottam be. Félve pillantottam fel. A várt megvetés és ellenszenv helyett egy kissé szomorú és szeretetteljes pillantással találkoztam. A fiú két lépéssel átszelte a kettőnk közt lévő távolságot.

-Ez nem a teljes igazság Niall!-korholt gyengéden miközben megfogta a kezem. Úgy éreztem magam mint egy árulkodós kisfiú. Nehezen jöttek a szavak. Soha senkinek nem mondtam el ha valaki piszkált vagy bántott. Hogyan kezdjem el?

   -Gyere, menjünk ki a teraszra és reggebédeljünk együtt.-vezetett az üvegajtó felé.-Közben pedig szépen elmesélheted az igazat!

Megvártam míg elhelyezkedik és enni kezd. Egy gofrit tologatva a tányéromon, gondolkodtam hogyan is kezdjek bele.

-Szóval...Emlékszel a két sminkesre akik ott voltak a forgatáson?

-Persze, Kate és David, ha jól emlékszem.-biccentett.

-Ők azt mondták..És én azt hittem...-próbáltam uralkodni a hangom remegésén. Még most is nagyon rossz érzéssel töltött el amit mondtak.-Szóval azt mondták, hogy fura vagyok. Hogy nem illek közétek. Azt mondták nem tudok énekelni és hogy gáz, hogy akcentusom van...-ismét hadartam. Minél hamarabb túl akartam esni a dolgon. Közben végig Liam kezét figyeltem ami az asztalon nyugodott.-És mikor leültél mellém a homokra... Nem gondolkodni ültem ki, Csak nem akartam, hogy észre vegyétek. Most pedig attól féltem, hogy neked is elmondták a véleményüket és te is egyet értesz velük...-fejeztem be halkan. A fiú keze ökölbe szorult.

-Hogy gondolhatsz ilyet?-akkorát csapott az asztalra, hogy összerezzentem.-A barátom vagy és tehetséges! Miért hagyod hogy azok az idióták megingassanak?! És az akcentusod? Csak még egyedibbé tesz téged! Különleges vagy Niall Horan, ezt ne feledd!-szinte rám rivallt.-És most egyél, rendben?

-Rendben.-bólintottam és felnéztem rá.-De akkor miről akartál beszélni velem?

-Ja, oh...Majdnem elfelejtettem! Csak annyi, hogy legközelebb szólj ha mosnivalód van... A zöld zoknijaidnak hála szép világoszöld az összes fehér zoknim...

-De hát én nem is raktam semmit a mosógépbe...-ráztam a fejem értetlenül.

-Pedig a te zoknid...De van egy tippem, ki volt aki belehelyezhette...-vonta össze a szemöldökét.-Egyébként mi az a szám a kezeden?

Fülig pirultam a kérdéstől. Itt az idő, hogy megkérdezzem..

  -Tudod, még a bulin, találkoztam Demi Lovato-val...És...Hát, megadta a telefonszámát...-nem tudtam elrejteni a vigyoromat. A srác is velem mosolygott.

-Na és felhívod?-kacsintott összeesküvően.

-Pont ezért kerestelek. Szerinted elmenne velem kávézni?

-Hívd fel és megtudod!-vonogatta a vállát egy sokat sejtő mosoly kíséretében.

-Kit hívjon fel?-toppant be Louis is.

-Niall barátunk megkapta Demi Lovato számát!-vigyorgott most már Liam.

-ÚÚÚÚ, Niall RANDIZNI megy!-ugrált Lou kuncogva.

-Ez nem is randi!-vágtam rá azonnal.-Ez csak egy...-kerestem a szavakat.-...találkozó lenne!

-Szóval randi!-biccentett Louis.-Niall randizniii megy, Niall randizniii megy...-dúdolta miközben heves fenékrázások közepette beriszált a konyhába.

-Ez nem randi...-ismételtem erőtlenül, de mosolyogva.

2/2 fejezet: Nos egy kicsit 16+-os, de semmi durvaság, egyenlőre... Jól esnének a visszajelzések! Jöhet hideg, meleg :) Bxx

2/2. fejezet

-Hé Szöszi!-a hangra lassan kinyitottam a szemem.-Ideje kelni!-pillantásom Liam mosolygós arcával találkozott. Először nem jutott el nagyon a tudatomig, hogy miről is van szó. Orromat megcsapta a forró kávé jellegzetes illata.

-Hmm?-motyogtam alvástól kásás hangon. Még mindig fel voltam töltve boldogsággal az este után. Ma új helyszínen forgatunk.-jutott eszembe.-Az utolsó nap, aztán már csak várnunk kell, hogy milyen hatást vált ki a klip az emberekből. 

-Hoztam neked kávét!-nyújtotta felém a fiú a bögrét. Hálásan fogadtam miközben felültem. A takaró lecsúszott vézna felsőtestemen felfedve az oldalamon és a hátamon lévő hegeket. Észre sem vettem egész addig míg Li fel nem szisszent.

-Mi...?-kezdte volna a kérdést, de elébe mentem.

-Semmiség! Régen küzdő sportoltam.-hazudtam és gyorsan belekortyoltam a forró italba, hogy elrejtsem az arcomat.

-Oh.-a fiú hangja meglepett volt, de nem firtatta tovább a témát amiért nagyon hálás voltam. 

Reggelinél alig szóltunk egymáshoz, Ő az aznapi újsággal volt elfoglalva míg Harry és Louis azon veszekedtek, hogy melyikük orrába fér több zabpehely. Először csak csendben ettünk és hallgattuk a vitát, de egy idő után Liam megunta és lecsapta az asztalra az újságot.

-Befejeznétek?-szólalt meg halk, mégis tekintélyt parancsoló hangon.

-Igen Apu.-Tommo előadta az ártatlan kisfiú arcot.-De Harry mindig piszkál!

-Én nem is!-háborodott föl a fürtös.-Louis dobált meg romlott sajttal múltkor is!

-De csak azért mert olyan vicces hangja volt ahogy szét durrant rajtad!-kuncogott az említett. Halkan nevettem a vitájukon.

-Javíthatatlanok vagytok!-állapította meg Li miközben felállt, hogy töltsön még egy kis kávét. Ekkor jelent meg a banda hiányzó tagja. Úgy csoszogott a kávé felé mint valami zombi az emberek után. Még nyögése és morgása is hasonló volt.

-Jó reggelt!-köszönt vidáman Louis mire Zayn válaszul morgott valamit a Jó és a reggel közti ősi ellentétről majd kivette Liam kezéből a kancsót és teletöltötte a bögréjét. Jobbnak láttam, ha nem szólok hozzá míg meg nem itta a fekete italt...

Rendkívül gyorsan telt a nap további része. Akarattal kizártam a becsmérlő pillantásokat és csak a srácokra és a munkára összpontosítottam. A múltkorihoz hasonlóan, most is csináltak velünk interjút ahol mindenki szóhoz jutott. Elmeséltük a klip történetét miközben leforgattuk. Amint a rendező lezártnak tekintette a forgatást, egy hatalmas sóhaj szakadt ki ajkaim közül. Végeztünk... Az eseményt egy remek ötlet követte Paul a védelmező, papírrendező, mindenes zseni, biztonsági őrünk részéről. Egy party. Csak egy kis szolid összejövetel annak megünneplésére, hogy elvégeztük az első munkánkat.

Izgatott voltam, rettenetesen izgultam, hogy mi fog történni. Az egyetlen party ahol életemben voltam, úgy végződött, hogy összevertek. Reméltem, hogy most nem kell hasonlókra számítanom. 

Zayn már délután ötkor nekiállt készülődni, pedig a kocsi csak hétre jött értünk. Fejvesztve rohangált a lakásban a cuccait keresgélve. Tökéletes akart lenni, mint mindig. Nagyon hiú volt. Én nem siettem annyira. Hat órakor szépen kivettem az egyetlen öltönyömet a szekrényemből és megkerestem a cipőm. Gondosan megtisztítottam majd elvonultam tusolni. Miután végeztem felvettem az öltönyt, de fogalmam sem volt, hogy kössek-e nyakkendőt? Úgy döntöttem Liam-et kérdezem meg.

 Bekopogtam a szobája ajtaján majd benyitottam. Nem tudtam, hogy nincs egyedül és borzalmasan elszégyelltem magam ahogy megláttam meztelen hátát amin Danielle keze nyugodott. Kétségtelen volt, hogy mi történik éppen. Egy lendülettel berántottam az ajtót és visszaszaladtam a szobámba. Útközben Harry-vel találkoztam.

-Mi van, rémet láttál?-vigyorgott az arcomra nézve. Csak megráztam a fejem és elmentem mellette. Észrevettem azonban, hogy az ő nyakában is nyakkendő lóg ami eldöntötte a kérdésemet. Becsaptam magam után a szobaajtót amint beértem. Az agyamban ott villogott a kép. Összefonódó meztelen testek. Valami furcsa bizsergést éreztem az ágyékomban. Lepillantva majdnem elhánytam magam. A dudor a nadrágomban egyértelmű jele volt merevedésemnek. Fogalmam sem volt, mit tegyek? Éreztem, hogy arcom paradicsom vörössé válik. Az ösztönöm azt súgta, hogy menjek a fürdőszobába és könnyítsek magamon. Felsóhajtottam miközben talpra álltam. A kulcs halk kattanással fordult a zárban. Remegő lábakkal léptem a fürdőszoba fényes padlójára és leemeltem egy törölközőt a fogasról. Tudtam, hogy szükségem lesz rá. Valahogy elbotorkáltam az ágyamig és lehuppantam rá. A matrac besüppedt a súlyom alatt. Ügyetlenkedve gomboltam ki a nadrágom. Amint erekcióm kiszabadult megrémültem saját magamtól. Undorító dolgot műveltem. Teljesen levetkőztem és visszavonultam a fürdőszobába. Beálltam a jéghideg víz alá és hagytam, hogy rám zúduljon. Ki akartam mosni magamból még a gondolatot is, hogy képes lettem volna...

Kopogás zavarta meg a gondolkodásomat. Elzártam a vizet és a derekamra csavartam egy törölközőt. Az ajtó mögött Liam állt, épp megint kopogni készült. Végignézett vizes testemen és összeráncolta a szemöldökét. Ő már fel volt öltözve. 

-Még fel sem öltöztél?-hangja egy oktávval magasabban csengett a meglepetéstől.-Befelé!-parancsolta és utánam jött a szobába. Pillantása a ruháimra szegeződött.

-Siess!-utasított.-Egy perc és itt vagyok!-azzal magamra hagyott. 

Már a nyakkendőmet kötöttem befelé amikor egy hajszárító társaságában visszatért. Lenyomott egy székbe és seperc alatt frizurát varázsolt nedves hajamból. Elém lépett és elismerően hümmögni kezdett.

-Tökéletes.-biccentett magának.-Habár egy hajvágás rád férne lassan.

-Srácok! Itt a verda!-Harry rekedt hangja szűrődött fel az emeletre.

-Induljunk!-húzott fel Li a székből és elindultunk lefelé. Út közben Danielle is csatlakozott hozzánk. Úgy látszott egyikük sem vette észre a kis malőrömet.

Mind beszálltunk a fekete terepjáróba és elindultunk. Mélyeket lélegezve pillantottam ki az ablakon. Az eső foltokkal tarkította az üveget és lassan végigpergett rajta. Egy ideig ezt néztem majd ahogy nem összpontosítottam annyira, megláttam a tükörképemet. A kék szempár vágyakozó tekintettel nézett vissza rám.

Lassan elérkeztünk úti célunkhoz és mindenki kiszállt. Újabb sóhajjal követtem a srácokat az épületbe. Csak reménykedni tudtam, hogy az este jól fog elsülni...

Egy darabig csak lézengtem a tömegben míg meg nem pillantottam a büfé asztalt. A gondolat, hogy ehetek, felvillanyozott így arrafelé indultam el. Út közben véletlenül nekiütköztem valakinek.

-Bocsáss meg!-kaptam el a lány karját. Ő rám nézett én pedig kővé dermedtem. Demi Lovato állt velem szemben. Arcán elnéző mosoly terült szét.

-Semmi gond, Niall.-tudja a nevemet! Demi Lovato tudja ki vagyok!-zúgott a fejem a gondolattól.

-Épp enni készültem valamit, velem tartasz?-motyogtam leplezve zavaromat.

-Nagyon szívesen.-bólintott. Együtt haladtunk tovább.

Amint megszedtük a tányérunkat mindketten, leültünk egy asztalhoz. Próbáltam normálisan viselkedni, de nehezemre esett elhinni, hogy egy ilyen fantasztikus nő egyáltalán szóba áll velem.

-Miért nézel ilyen furán?-kérdezte meg egy idő után. Fülig vörösödtem. Ó, a francba!-nyögtem fel belül.

-Én csak...én...-dadogtam.-Szóval, van egy kis szósz a szád szélén...-mentettem ki magam.

-Oh!-Demi felkapott egy szalvétát és megtörölte szép ívű ajkait.-Még mindig?

-Már nem.-nyugtattam meg. Mintha lett volna ott bármi is előtte...

Meglepően jól sikerült az este. Nem bántott senki és még Demivel is összebarátkoztam. Bár nem sokat árultam el neki magamról. Inkább hagytam, hogy Ő beszéljen. az sokkal jobb volt.  Meghagytam abban a hitben, hogy én vagyok a vicces vidéki Ír srác. Biztonságosabb volt, ha ilyennek lát...

A második fejezet első rèszèt is elhoztam nektek :) Remèlem elnyeri a tetszèseteket :$ A kövit 7 feliretkozó ès 3 komi után tudom hozni :) Jó szórakozást! Bxx

2/1 rész: Up All Night-What Makes You Beautiful

-Olyan fura az a srác...-oldalra sandítottam a sminkesek felé. Egy hirtelen mozdulattal elkapták a fejüket. Rólam beszélnek...
-Hallottad már énekelni?
-Nem, de csak van hangja, ha itt van, nem?-a férfi rám mosolygott és intett. Nem tudta, hogy hallottam amit mondanak. Elgondolkodva bámultam a poharamban buborékoló üdítőt.
-Minden oké?-felkaptam a fejem a kedves hangra. Liam mosolygós arcával találtam szembe magam.
-Persze.-hazudtam könnyedén. Túl nagy gyakorlatom volt sajnos az ilyesfajta füllentésekben.
-Akkor készítsd azt az Ír akcentust.-kacsintott a fiú az én hangomat utánozva. Ismét rámosolyogtam, majd miután kiittam a poharam tartalmát, követtem őt a többiekhez.
Láttam, hogy Zayn kényelmetlenül érzi magát. Feszélyezte ekkora tömegű víz jelenléte. Oda akartam menni hozzá, hogy mondjak valami biztatót, de Harry megelőzött.
-Szedd már össze magad!-csapott a vállára.-Ez csak egy kis víz!

Zayn bólintott, de láttam az arcán, hogy nem igazán békélt meg a helyzettel. Az egész klipet a tengerparton forgattuk le. Míg énekelhettünk, bár nem volt sok szövegem, fantasztikusan éreztem magam. Egész nap csak zenéltük és bohóckodtunk. Igazi csapatépítő munka volt. A csúcs az volt mikor megállítottak minket a rendőrök. Nagyon gáz volt! Louis meg csak hebegett-habogott, hogy mi itt filmet forgatunk, de persze a zsaruknak fogalma sem volt róla mi is az a "One Direction"... Na ezen változtatunk! Bíztam benne, hogy sikerülni is fog. Hulla fáradtak voltunk, de még mindig tombolt bennünk az adrenalin. El sem akartam hinni, hogy ez az egész velem történik meg. Uzsonnaszünetben mi öten félreültünk beszélgetni. Egy hűtőtáskán ülve majszoltam a szendvicsem mikor bekerült a látószögembe a gitárom. Felnéztem, egyenesen Liam arcára.
-Játssz valamit!-kérte egy mosoly keretében.-Szeretem a hangod.-zavarba jöttem a kijelentéstől. Fogalmam sem volt mit énekeljek. Végül az "I'm Yours" című dalt kezdtem el énekelni. Együtt énekelni a fiúkkal nagyon boldoggá tett. Miután meguntuk, letettem a gitárom és az italos asztal felé igyekeztem.
-Ez borzalmas!-megint az a két sminkes volt akiket reggel is láttam. A kóla mellett álltak és fejüket összedugva sutyorogtak. Lassítottam és észrevétlenül megközelítettem őket.
-Szerintem is. Tuti, hogy nem marad itt sokáig az a kölyök! Teljesen elüt a többi srác hangjától és akcentusa van!-a nő úgy háborodott föl a származásomból adódó tulajdonságomon, mintha azt mondták volna neki, hogy szabadidőmben kiskutyákat borotválok, vagy nem is tudom...Megilletődve bámultam magam elé. Igazuk van?-gondolkodtam. Hirtelenjében az a pici önbizalmam is elveszett amit Li adott. Elhátráltam és leültem a földre, tőlük messzebb. A kezemet bámulva gondolkodtam a nagy semmin amikor valaki lehuppant mellém.
-Mi történt?-Liam a tenger fodrozódó hullámait bámulta. A nap lassan lebukott a horizonton túlra.
-Csak gondolkodtam...-adtam kitérő választ. Nem akartam, hogy megtudja mit mondtak a sminkesek...meg azt sem, hogy általánosságban tudjon a múltamról.
-És min?-végül rám nézett. Bozontos barna hajába bele-belekapott a szellő. Arcán egy halovány mosoly látszott.
-Fel kéne hívnom anyut.-gyorsan felvettem egy műmosolyt.
-Nemsokára indulunk haza.-nyugtatott. Felállt majd nyújtotta a kezét, hogy engem is felsegítsen. Hatalmas forró markába zárta a tenyeremet és egy finom rántással talpra állított. Vissza mentünk a srácokhoz. Még egy jelenetet kellett leforgatnunk és be is fejeztük.
Hazafelé úton leültem hátra a buszon és magamra húztam egy pokrócot. Fél perc sem kellett és el is aludtam... Arra ébredtem, hogy valaki finoman megrázza a vállam.
-Megjöttünk Szöszi.-kómás pillantásom Louis mosolygó arcával került szembe.
-Mhmm...-mormogtam miközben nyújtóztam egyet. A mozdulattól lecsúszott a pulcsim ujja és rivaldafénybe került a csuklóm belső oldala. Gyorsan lerántottam a kezem, mielőtt Tommo bármit is megláthatott volna.
Bementünk a házba. Liam már a vacsorát főzte míg Zayn a telefonon lógott. Harry egy szál semmiben sétálgatott egy könyvet keresve.
-Harry! Vegyél már fel valamit, az istenért!-kiabált ki Leeyum a konyhából.
-Nem!-csapta fel a fürtös a fejét.-Nekem így kényelmes. Ősembernek kellett volna születnem!
-A lábad elég szőrös hozzá.-visított fel Louis a röhögéstől.
-Ha-ha!-nézett rá Hazza szúrós szemmel. Nem bírtam ki, hogy ne kuncogjak egy kicsit. A konyhába mentem és figyeltem ahogy Liam szorgoskodik.
-Segíthetek?-próbáltam mindent megtenni annak érdekében, hogy a srácok megszeressenek és ne dobjanak ki a bandából.
-Megpucolnád a krumplit?-csendben tettem amire Liam kért. Közben halkan dúdolni kezdtem a dalunkat. A fiú csatlakozott hozzám. Furcsa, meleg érzés járta át a szívem ahogy összenéztünk. Mindketten elmosolyodtunk. Közben összevágtam a krumplit. Nem figyeltem oda és belevágtam az ujjamba. Megborzongtam a kés jeges érintésétől a húsomban. Csak bámultam a krumplit ami vöröslött a véremtől. Egy pillanatig tartott csupán, majd beledobtam a tálba, a kezemet pedig a csap alá dugtam.
-Nagyon fáj?-Liam aggodalmas arccal pislogott a kezemre. A víz marta a sebem, de nem törődtem vele. Bűnbánó képpel meredtem a véres krumplikra. Tönkretettem Li munkáját.
-Ne haragudj, a krumplik...-dadogtam a sírás határán. Zayn pont akkor jött be. Pillantása az említett zöldségre esett.
-Fujj!-közölte összeráncolva az orrát. Kibuggyantak a könnyeim. Nagyon rosszul esett, hogy ezt is elszúrtam.
-Ne haragudj Liam...-motyogtam a mellkasomhoz szorítva a kezem. A fiú szólásra nyitotta a száját, de megelőztem. Zayn mellett elhaladva felrohantam a szobámba és bezártam magam után az ajtót. Lekuporodtam a sarokban és sírni kezdtem. Újra eszembe jutott a forgatás is. Miért nem tudok én semmit normálisan csinálni?!-korholtam magamat a könnyeimmel küzdve. Kopogtattak. Felkaptam a fejem és lélegzet visszafojtva vártam.
-Niall, itt vagy?-Liam hangja halkan szűrődött át a falapon.-Beengedsz?
Szipogva felálltam és elfordítottam a kulcsot a zárban. Hátrébb léptem. A fiú belépett a szobába. Csak egy pillantást vetett rám majd magához húzott. Halkan sírdogáltam.
-Semmi baj!-simogatta a hátam.-Az csak pár szem krumpli volt Niall, nem a világ vége!-nyugtatott.
-De Zayn...-hüppögtem-elrontottam a vacsorát...tönkrement...
-Volt még krumpli, ne törődj Zayn-nel! Lejössz enni?-maga felé fordította az arcom és hüvelykujjával letörölte a könnyeim.
-Nem vagyok éhes...-sütöttem le a szemem.
-Szeretném ha lejönnél... Nemsokára itt lesz Danielle és Eleanor is...-biztatóan mosolygott rám.-A kedvemért?
-Jó.-bólintottam egy picit.-Csak megmosom az arcom.
-Bekötözöm a kezedet.-nem várt a válaszomra. A fürdőszobába terelt. A csap alá dugta a kezem és kitisztogatta a sebet. Megvárta míg megmosom az arcom majd szakszerű mozdulatokkal bekötözte a vágást. Végül nyomott rá egy gyógypuszit.
-Jobb már?-kérdezte akárha egy kisfiúhoz beszélne.
-Jobb.-bólogattam mosolyogva.
Vacsora után, míg a többiek a kertben beszélgettek, felvettem egy gumikesztyűt a kötéses kezemre és nekiláttam a mosogatásnak. Egy Justin Bieber számot énekeltem közben. A nagy dúdolgatás közben észre sem vettem, hogy közönségem akadt. Csak akkor derült ki mikor egy magas hangnál hátra fordultam, hogy keressek egy törlőruhát. A nyelvembe harapva hirtelen elhallgattam.
-Ne hagyd abba!-kért a lány. Gyönyörű csokoládé színű szemei mosolyogva pillantottak rám.
-Nem tudtam, hogy itt vagy...-tűzvörössé vált az arcom ahogy Danielle lágyan felnevetett.
-Nem szóltam mert attól tartottam, hogy akkor abbahagyod az éneklést.-még mindig mosolygott miközben mellém lépett és kivett pár poharat a szekrényből.-Olyan jó hangod van!-a dicsérettől még jobban zavarba jöttem.
-K-köszönöm...-dadogtam zavartan miközben felkaptam a törlőkendőt, hogy letörölhessem vele a habot a kezemről.
-Kijössz hozzánk?
Haboztam egy kicsit. Annyira menni szerettem volna, de nem tudtam, hogy a többiek akarják-e, hogy menjek. Végül egy nagy sóhajtással bólintottam. Meg kell próbálni.
-Hozom a gitáromat is...-mosolyogtam egy kicsit majd otthagytam Danielle-t és felrohantam a szobámba a hangszerért. Nyugi Horan, nyugi! Nem fognak megölni! Csak add a vicces Ír srácot!-biztattam magam miközben eltoltam az üvegajtót ami a kertbe vezetett.
-Na végre! Már azt hittük ki sem jössz!-mosolygott rám Hazza amint meglátott. Visszamosolyogtam, közben leültem az egyik székre.
-Énekeljünk!-csapta össze a kezét Eleanor. Játszani kezdtem a gitáromon. Csak pengettem a húrokat a tűzbe bámulva. A többiek nevettek körülöttem. Felpillantottam. Olyan volt mintha egy hatalmas szeretet-hullám borított volna el. Néztem őket és mosolyogtam. Annyira jó érzés volt, hogy befogadtak. Nagyon sokáig csak énekeltünk és nevettünk. A szívem hatalmasakat dobbant ahogy egy-egy emberrel találkozott a pillantásunk. Mosolyogtak. Nem gúnyosan, még csak nem is szánakozva. Boldogan mosolyogtak rám... Őszintén. Fantasztikus érzés volt rájönni, hogy Ők igazán kedvelnek engem.

Sziasztok :)) Hát, nyögve-nyekegve megérkezett a felelet a kívánságomra xĐ Szeretném ha a mostani kérésemet is teljesítenétek, ami 6 feliratkozóból és 3 kommentből áll :) Jó olvasást :) B xx

1.fejezet 3. rész-Kicsit játsszuk vissza az eseményeket...

/Mullingar, 2010. január/

-Szeretlek!-Holly hatalmas puszit nyomott a számra.
-Én is téged!-öleltem át szorosan. Mióta Matt utoljára megvert, sok minden megváltozott. Holly szakított vele, majd nem sokra rá, randizgatni kezdtünk. Azóta egy kicsit jobb az életem. Kezdem úgy érezni, hogy van valami értelme élni...
-Akkor jelentkezel az X faktorba?-a lány kérdésére zavarba jöttem.
-Nem tudom.-vontam vállat.
-Szerintem menned kéne, jó hangod van Niall mackó!-megborzongtam, mint mindig, ha így szólított. Valami csoda volt, hogy egy ilyen lány mint ő, egyáltalán szóba áll velem. Tudtam, hogy vigyáznom kell rá és szeretni őt amíg csak lehet. Azt akartam, hogy mindig nevessen és boldog legyen.
-Rendben. Idén jelentkezni fogok.-adtam be a derekam...

/2010. június-december/

...Bár ne tettem volna! Az X faktor mindent tönkre vágott köztünk. Holly-val szakítottunk. Nagyon fájt. De a pofon mellé kaptam egy ölelést is. Mégpedig négy fantasztikusan tehetséges srác személyében. Liam, Harry, Zayn és Louis szintén akkor indult mint én. Külön indultunk, de mivel nem jutottunk volna tovább, a mentorok házában, Simon Cowel és Nicole Scherzinger, egy csapattá kovácsolt minket. Harry ötlete alapján megszületett a One Direction. Úgy éreztem, a veszteségektől eltekintve, ez életem legcsodásabb napja. Sorra nyertük a mérkőzéseket. Annyira boldog voltam, hogy elfelejtettem az eddigi sérelmeket és csak arra koncentráltam, hogy a maximumot hozzam ki magamból. Az első élő adásban a Viva La Vidát énekeltük el. Fellélegeztem, a zsűrinek tetszett amit hallott. Tovább jutottunk. A mentorok tanácsára videónaplókat készítettünk minden adás után. Próbáltam én lenni a vicces Ír srác a Britek közt és ez sikerült is. Talán senki nem gondolta volna, hogy mi történt a múltamban... A második élő adásban egy Kelly Clarkson számmal arattunk sikert. Jóakaróink tanácsára azonban nem szálltunk el magunktól, hanem ha lehet, még keményebben dolgoztunk a hangunkon. Énekórákat vettünk és sokat gyakoroltunk. A Nobody Knows volt a harmadik nagy sikerünk. A lányok imádták. Tökéletes választás volt. Idő közben egyre viccesebb és személyesebb videónaplókat készítettünk. Ahogy megismertem a srácokat, mind jobban-és jobban megszerettem őket. A negyedik élő adásban vámpírnak maszkírozva léptünk fel. A Total Eclipse of the Hearth-ot adtuk elő. Talán mondanom sem kell, hogy most sem ütköztünk nehézségbe. Az ötödik adásban egy nagyon pörgős és bulis számot adtunk elő, egy igazi slágert. A Kids in America sikert aratott és ismét tovább jutottunk. Lépésről lépésre haladva a cél felé. A hatodik élő showban egy igazán érzelmes dalt, Elton Jhon Something About The Way You Look Tonight című számát énekeltük. Tökéletes lehetőség volt, hogy igazán megmutassuk a hangunkat. Ó, és a következő a Beatles volt. A hetedik adás, és még csak meg sem érintett minket a kiesés veszélye. Csont nélkül jutottunk tovább az All You Need Is Love-val. A nyolcadik adásban leléptünk a biztonságos útról. A dal amit választottunk a Summer of '69 volt. Pörgős rockszám, a nézők imádták. Mivel most már két dallal kellett előállnunk a másik dal a You Are So Beautiful volt. Ezzel ismét magunkra találtunk, ha lehet így fogalmazni. A kilencedik fordulóban egy népszerű Rihanna számot kellett színpadra vinnünk. Mégpedig az Only Girl-t. A másik zeneszám pedig a Chasing Cars volt. Szinte láttam az arcokon a meglepettséget mikor meghallották. Célegyenesben voltunk. Már csak két adást kellett megnyernünk és győztünk. A tizedik showban nem kaptunk semmi instrukciót, ránk volt bízva az egész. Ismét egy Elton Jhon számmal indítottunk. A Your Song tökéletesen illett a stílusunkhoz. A második dalt egy valódi sztárral énekeltük aki nem más volt mint Robbie Williams. A She's The One ismét hatalmas sikert aratott és máris a fináléban találtuk magunkat. El sem akartuk hinni, hogy idáig eljutottunk mi öten. A Torn azonban talán mégsem volt a legjobb választás. Bár én nagyon szerettem, a zsűrinek valahogy mégsem nyerte el a tetszését. Harmadikok lettünk. Mindannyiunk sírt. Addigra már Harry és Zayn is kezdtek megbékélni egymással és ők is egymás vállán hullatták kudarcunk keserű könnyeit. Már épp fel akartam adni és visszatérni a régi életembe, de ekkor beütött a siker. Leszerződtettek minket. Hivatalosan is egy banda lettünk. Azt hittem ezek után majd minden szép lesz. Csak később derült ki, mekkorát tévedtem...

Na halihóóó :) Hát azért ennél több reakciót vártam tőletek. Na mindegy! A következő részt 4 feliratkozó és 3 komi után tudom hozni :) Addig is jó szórakozást az új részhez! Puszii B xx

1/2 Kicsit játsszuk vissza az eseményeket...

/Mullingar, 2008. december/

-Biztos nem te vagy az egyetlen aki egyedül megy a bálra!-biztatott anyu a zakómat igazgatva. Csak hümmögtem és bólogattam.-Miért nem hívtál meg senkit?-Anyu még mindig nem tudott semmiről. Nem tudta, hogy elhívtam magammal Holly Scally-t, akibe már negyedikes korom óta szerelmes voltam. Csakhogy a lány nemet mondott. Ő Matt-tel jár, tehát vele megy a bálra... -Nem tudom...-vontam vállat ahogy kinyitottam a bejárati ajtót.-Éjfélre itthon vagyok. Szia.-kiléptem a hidegbe mielőtt felelhetett volna. Egyedül lépdeltem az utcákat borító hóban. Már messziről hallottam a tornateremből kiáradó értelmetlen zenét. Az ajtóban felmutattam a jegyemet a biztonsági őrnek aki bólintott, majd arrébb állt, hogy be tudjak menni. A zene fülsüketítő volt ahogy a terembe léptem. Mindenhol csak táncoló párokat láttam. Baloldalt ott volt a svédasztal, oda mentem. Próbáltam elvegyülni míg szemügyre vettem a kínálatot. Nem volt valami nagy durranás, de bíztam benne, hogy az étvágyamat kielégíti. Szedtem magamnak egy tányérra majd az asztalok felé igyekeztem. Egy olyan asztal volt csupán ahol csak egy személy ült, a többi mind teli volt. Bíztam benne, hogy az az egy személy maga mellé enged... -Leülhetek?-kérdeztem félve egy torokköszörülés közben. A lány, merthogy lány volt, nem vette észre, hogy neki szólok, vagy csak nem akarta észrevenni. Azzal volt elfoglalva, hogy türkizkék ruhájának ráncait igazgassa el. Újra próbálkoztam, ekkor felkapta a fejét. Holly volt az. -Bocsi, mondtál valamit Nail? -Niall.-javítottam ki mosolyogva és megismételtem a kérdésem. -Nyugodtan.-bólintott. Leültem és csendben enni kezdtem. -Milyen a sült?-először nem is hittem el, hogy Holly hozzám beszél. Pár másodpercig bambán meredtem rá majd megráztam a fejem. -Mi?-kérdeztem. Elnevette magát a reakciómon. -Csak azt kérdeztem, hogy finom-e a sült hús?-mosolygott még mindig. -Ja, igen, nagyon!-próbáltam minél gyorsabban válaszolni.-Igazán finom... -Ennek örülök.-a mosoly nem hervadt le az arcáról. -Van kedved táncolni?-nagyot nyeltem míg a válaszára vártam. Gyönyörű szép szemei felcsillantak miközben bólintott. -Szívesen táncolnék. Megtöröltem a kezem egy szalvétában, majd felálltam és meghajoltam előtte. -Szabad?-félénken lestem rá a szempilláim alól. -Természetesen.-fogadta el a felé nyújtott kezet. Kivezettem a táncparkettre. A Dj pont akkor kezdett bele egy lassú számba, mintha csak tudta volna, hogy ez az egyetlen amit táncolni tudok. Azt hittem kiszakad a mellkasom, olyan hangosan dörömbölt a szívem, hogy attól féltem Holly meghallja. Finoman magamhoz húztam és a derekára tettem a kezeim. Orromat édes illatú hajába temettem, ő pedig a vállamra hajtotta a fejét. Elmosolyodtam, úgy éreztem minden tökéletes. Az álom azonban hamarosan megtört. -Hé lúzer Horan!-hallottam meg Matthew hangját túl a zenén.-Mit csinálsz te a barátnőmmel?-ijedten húzódtam el Holly-tól. -Csak táncoltunk Matt!-próbált megvédeni a lány. Láttam ahogy a fiú töri magának az utat felénk. -Te nem táncolsz mással! Pláne nem Horan-nal!-Matthew szemei szikrákat szórtak. Jobbnak láttam menekülőre fogni. Körülnéztem, hogy mégis merre mehetnék. A vészkijárat neontábláján akadt meg a szemem. Hátat fordítva, futni kezdtem az ajtó felé. Közben azon imádkoztam, hogy nyitva legyen. A nagy sietségben nem vettem észre egy srácot. Összeütköztünk és a kezében szorongatott puncs az ingemen landolt. -Bocsi.-habogtam miközben megkerültem. Teljes erőmmel nekicsapódtam az ajtónak. Vakon tapogatóztam a kilincs után, hátra-hátra pislogva, hogy Matthew még követ-e. Ott volt szorosan a nyomomban. Nagy levegőt vettem ahogy végre megtaláltam a kilincset és sikerült megmenekülnöm. Kilöktem az ajtót és kiléptem a fagyos éjszakába. A lábam megcsúszott a jeges betonon és hanyatt estem. Úgy éreztem az összes csigolyám beleroppan az ütésbe. Ha ez nem lett volna elég, az ajtó ismét nyílott és Matt jött ki rajta pár haverjával. Megpróbáltam a lehető leggyorsabban talpra állni. -Horan, Horan, Horan...-Matt úgy ismételgette fejcsóválva a nevemet mintha egy nemkívánatos bogárról beszélne. Nagyot nyeltem és megpróbáltam egyenes háttal bátran a szemébe nézni. A sötétbarna szemek lenéző pillantást vetettek rám. A fiú biccentett mire a haverjai elkaptak két oldalról. Hiába vergődtem, olyan volt mintha vasmarkokba zárták volna a karjaim. Matt közelebb lépett és az arcomba hajolt. -Mit gondoltál, mit csinálsz pont TE Holly-val?-kiabálás közben a nyála az arcomra cseppent. Viszolyogva fordítottam el a fejem. -Mi csak...mi csak táncoltunk...-időbe telt mire megtaláltam a hangom. Akkor is remegett egy kicsit, hiába erőlködtem. -Óóó, szóval táncoltatok?-maró gúnnyal ejtette ki a szavakat.-És ehhez mit szólsz?-választ sem várva öklözött a gyomromba. Kétrét görnyedtem az ütés erejétől. Mielőtt magamhoz térhettem volna, újabb ütés következett. Próbáltak kiszabadulni az engem tartó kezek közül, de lehetetlennek tűnt. Ahogy egyre több ütés ért, lassan feladtam a küzdelmet. Tudtam, ha hagyom magam, hamarabb szabadulok. Ugyan a testemet megaláztatás érte, lélekben egész máshol jártam. Próbáltam nem figyelni a testemben tomboló fájdalomra. Csak akkor eszméltem fel mikor a földre löktek. -Ha legközelebb meglátlak a közelében, nem úszod meg ennyivel!-fröcsögte az arcomba Matthew és búcsúzóul még alaposan belém rúgott. Nagyon fáztam. Lassan kezdte átitatni a bőrömet a hideg. A hó mégis olyan puha volt az arcom alatt. Tudtam, hogy fel kéne állnom, de nem ment. Meg akartam halni. Azt akartam, hogy vége legyen végre. Azt kívántam bárcsak megöltek volna. Elegem volt a szenvedésből. Lehunytam a szemeim és hagytam, hogy átjárjon a remegés. Az orromban a saját vérem szagát éreztem... -Jézusom Niall!-a hang bántotta a fülemet.-Ezt Matt csinálta?!-kinyitottam a szemem. Holly guggolt fölöttem aláírva ezzel a halálos ítéletem. -Menj innét!-nyögtem föl erőtlenül.-Hagyjál békén! -Dehogy hagylak! Orvosra van szükséged!-finoman a hónom alá nyúlt és megemelt. Felnyögtem a fájdalomtól. Szégyelltem, de a könnyek lecsordultak az arcomon. Nem akartam Holly előtt sírni. -Kérlek, csak hagyjál egyedül!-könyörögtem. Szánalmasan éreztem magam. Legszívesebben elbújtam volna egy sötét sarokba.

-Nem Niall, ez így nem oké...-láttam, bármit mondok Holly-nak ő akkor is marad. Nem volt értelme tiltakozni...

Sziasztok :) Hát,ez lenne az első rész egy töredéke(mivel elég hosszú lett a fejezet,ezért csak így tudom hozni), hozok még bőven csak, kommenteljetek ,hogy tudjam,hogy tetszik :) B xx

1/1. Kicsit játsszuk vissza az eseményeket... /Mullingar, 2003. október/ ( hallgatni való az olvasáshoz :) : Three Days Grace - Someone Who Cares )

-Lúzer vagy Horan, és az is maradsz!-a szavak minden egyes alkalommal ostorcsapásként hatottak rám. Felnéztem Matthew arcára amin gonosz mosoly ült. Élvezte, hogy nekem fáj, láttam rajta. Újból meglökött. A lökés erejétől a fenekemre huppantam. Könnyek homályosították el a látásom. Körülnéztem, hátha valaki a segítségemre siet, de az összes gyerek csak állt és nevetett. Rajtam nevettek. Nekik nem számított, hogy nekem fáj, ők csak élvezték a "műsort"... -Gyerünk Horan! Mire vársz? Kelj fel!-Matthew leguggolt és az arcomba bámult.-Csak nem fogsz bőgni, kislány?!-a vigyora ha lehet még szélesebb lett ahogy az első könnycseppek lefutottak az arcomon. Megragadta az egyenruhám gallérját és talpra rántott. Megszédültem a szorítástól amivel a nyakamat tartotta. -Hagyjál...-nyögtem fel erőtlenül. -Hogy mit mondtál?-a fiú megrázott akár egy rongybabát és úgy is dobott vissza a földre. Akkorát nyekkentem, hogy attól tartottam eltört valamim.-Nem értettem tisztán!-szinte már-már üvöltött miközben meglendítette a lábát. Összehúztam magam akár egy sündisznó, hogy védjem a testem. A rúgás a gyomromat találta el. Rettenetesen fájt. Úgy éreztem mintha valami felrobbant volna a hasamban. Öklendezni kezdtem. Annyira fájt, hogy hányingerem lett tőle... A fiú újra nekem akart támadni ám ekkor csoda történt...Az ég nagyot dörrent és az eső egy pillanat alatt ömleni kezdett, akárha dézsából öntötték volna. -Még találkozunk lúzer Horan!-ígérte Matthew és a többiekkel együtt otthagyott engem a sárban. Nem tudtam mást csinálni, csak sírtam. Nagyon fájt ahol megrúgott és tűzbe borult arccal vettem tudomásul, hogy ijedtemben összepisiltem magam...Most mit mondok apának?-gondolkodtam. Hamarosan reszketni kezdtem a hidegtől. A fogaim olyan hangosan koccantak össze, hogy bárki tisztán hallhatta volna ha a közelemben van. Csakhogy nem volt velem senki...Senki aki segíthetett volna...aki segíteni AKART volna... Talán tíz percig feküdtem ott, talán órákig...Minden esetre napoknak éreztem mire elég erőt gyűjtöttem magamban, hogy végre föl tudjak állni. A nadrágom és az ingem gallérja elszakadt. Majd azt mondom anyának, hogy elestem...-merült fel bennem az ötlet miközben összeszedegettem táskám szétszórt tartalmát. A kis füzet, amibe a dalszövegeimet írtam, szerencsére sértetlen maradt. Ettől egy kicsit fellélegeztem. Nagyon-nagyon lassan indultam el, mert a gyomrom még mindig kóválygott egy kicsit... Otthon anyu már várt az ebéddel...

Sziasztok! Hát... hol is kezdjem... Azt hiszem bemutatkoznom felesleges, hiszen többen is ismerhettek a SweetDream1D című blogomról :) Hát most úgy döntöttem egy új kalandra hívlak titeket, amit (remélem) sírva és nevetve élünk át közösen :) Remélem tetszeni fog majd ^^ Egy kis ízelítőnek itt a prológus. Jó étvágyat hozzá :D

Prológus

Niall Horan vagyok...Igen, igen tudom... Fújj, az az undorító kis féreg aki tönkreteszi a One Direction-t...Sajnálom! Én igazán nem akartam senkit bántani, csak azt szerettem volna...Csak szerettem volna végre tartozni valahová és ez a négy srác maga közé fogadott. Tudom, óriási hiba volt, mert én mindent csak tönkreteszek. Tudom, hogy csúnya vagyok és a hangom borzalmas, és valószínűleg kegyelemből maradhattam eddig is a bandában. Én tényleg sajnálom, hogyha bárkinek bonyodalmat okoztam... Niall Horan vagyok, a fiú akit megaláztak, akit leköptek és a földre taszítottak. Én vagyok a srác a szomszédból akit mindig is kiközösítettek, mert gyenge és kicsi... Én vagyok az a személy aki senkinek nem hiányozna ha eltűnne... Niall Horan vagyok, egy örök vesztes... és ez itt az én történetem...